Adriana:

„Hallottam, hogy úgy döntöttél, itthon maradsz” – mondta Melanie, belépve a szobámba.

Egy másodpercre felnéztem rá, majd újra az ablak felé fordultam, és néztem, ahogy Ivory repül.

A düh, amit belül éreztem forrni, olyan volt, amiről tudtam, hogy a sárkányom is érzi, és azt a tényt, hogy nem is tudtam, hogyan fejezzem ki, nem akartam tagadni.

Fájt beismerni, de teljes szívemből gyűlöltem,