Ryker:

Kényszerítenem kellett magam egy mély levegővételre, emlékeztetve magam, hogy ez nem volt több egy emléknél és egy álomnál.

Ahogy a bátyám a karjaim között halt meg, épphogy visszanyerve a józan eszét… ez a kép nagyon hosszú ideig kísértett, és az, hogy újra át kellett élnem ugyanazt a fájdalmat, tehetetlenné tett.

A férfi valószínűleg meg fog halni, csak ezúttal nem tudtam, hogyan fog tört