Lyanna úgy festett, mint akiből ekkorra már teljesen kiszállt a lélek; folyamatosan próbálta vigasztalni a babáját, még ha ez hiábavaló kísérletnek is tűnt.

Ekkorra a babája már öt órája sírt megállás nélkül, és a légzése felületessé vált. Már nem volt olyan nehézkes, mint korábban, de nem azért, mert a fájdalom alábbhagyott volna, hanem mert a kicsi végletekig kimerült.

„Mit csinálnak?! Mit csiná