Négy nappal később Kaliának a legszörnyűbb rémálma volt. Olyan szörnyű, hogy torkaszakadtából üvöltve ébredt fel.

Léptek hallatszottak a padlón, mielőtt az ajtó kivágódott volna, és Veda harcra készen termett a hálószobájában. „Mi az!? Ki az!?”

Kalia nehezen vette a levegőt, a verejték szakadt róla, a szíve a torkában dobogott. „Csak... egy... rémálom volt!” – zihálta hangosan.

„Ó, hála a holdiste