Alig kaptam levegőt. Isolde tudta, ki vagyok. Isolde tudta, hogy terhes vagyok.

„Hé! Hé, minden rendben.” Isolde a vállamra tette a kezét. „Lélegezz velem, rendben?”

Úgy tettem, ahogy kérte, követtem a túlzottan mély lélegzetvételeit, be és ki. Be és ki.

Végül lassan a pánikom mérsékelt szorongássá csendesedett, ami már sokkal kezelhetőbb volt.

„Tudod… rólam…” – intettem a hasam felé.

Bólintott. „