A jelenés ajkaihoz nyomtam az enyémet, de nem éreztem semmit, csak a levegőt. Még egy apró sztatikus kisülést sem. Egyszerűen… a semmit.

Csalódottan nyitottam ki a szemem.

– Sajnálom – mondta.

– Nem a te hibád – suttogtam. – Nem vagy valóságos.

– Az lehetnék. Ha beszélnél vele.

Megráztam a fejem. – Ez nem ilyen egyszerű.

– Miért ne? Fontosak vagytok egymásnak.

A sajgó szívem nem bírta már sokáig e