„Hogy nézek ki?” – kérdeztem Isoldétól, miközben a koleszszobámban készülődtünk.

Rám nézett és megforgatta a szemét. „Röhejesen.” Odalépett hozzám, és lekapta a fejemről az olcsó szőke parókát.

„Hé!”

„Úgy néztél ki, mintha egy alacsony költségvetésű vidéki színházba válogatnának. Bízz bennem. Csak több figyelmet vonzanál magadra, ha azt a ronda dolgot hordanád.”

„Ugh, jól van.”

Aggódtam Killianért