Miután megkérdeztem Killiantől, hisz-e benne, hogy át tudok menni az átvételi vizsgán, vártam a válaszát. Egy pillanat telt el. Aztán még egy.

Még mindig nem nézett rám, és a homlokán a ráncok csak egyre mélyültek.

A saját önbizalmam kezdett meginogni, hívatlanul örvénylettek a fejemben a kételyek. Közben a szívem úgy sajgott, mintha éppen kettéhasadna.

– Killian – sürgettem, mert ha nem mond hama