A fiú, aki megvédett, magabiztosan lépdelt át a folyosón, és megállt közvetlenül előttem.

„Remélem, nem hagyod, hogy a tudatlanságuk elszomorítson” – mondta.

Kétszer is körülnéztem magam mögött, hogy megbizonyosodjak róla, nincs-e ott valaki más, akihez valójában beszél. De csak mi ketten voltunk. Hozzám kellett, hogy beszéljen.

„Vaughan vagyok” – mutatkozott be. Mosolya kedves volt és természetes