Ivy arca a zavarodottságból egy szempillantás alatt tiszta dühbe csapott át. Ökölbe szorult a keze, és elindult a bárpult felé, ahol Lorenzo állt, teljesen tudatlanul a terem túloldalán készülő viharról.

– Az a szemétláda – sziszegte Ivy a foga között, hangja halálosan nyugodt volt. – Ki fogom...

– Nem! – Margot elkapta Ivy karját, és visszahúzta, mielőtt még egy lépést tehetett volna. – Ne itt. N