A napsütés beáradt a függönyökön át, ahogy Sloane kinyitotta a szemét. Olyan erős volt a fény, hogy tudta, már késő délelőtt lehet… az a fajta világosság, amely nyomást gyakorol a szemhéjakra, és amitől a világ lassúnak és mozdulatlannak tűnik.

A teste olyan helyeken sajgott, ahol hónapok óta nem érzett semmit; az a fajta édes izomláz volt ez, ami abból fakad, ha az embert valóban birtokba veszik.