Sloane alig tett három lépést a fejlesztői szobába, amikor valaki hosszan, teátrálisan füttyentett.

Aztán taps következett. Nem szarkasztikus, lassú taps, hanem igazi. Őszinte tapsvihar. Mindenki őt nézte.

Sloane megállt az ajtóban, pislogva a furcsa, mégis lelkes fogadtatáson. – Nyertem valamilyen díjat, amiről nem tudok? Van mögöttem valaki egy pizzás dobozzal? Mi történik?

– Szép volt, Whitaker