Elena

– Szia, nővérkém – szólított meg Sasha, a húgom. Halvány mosollyal az arcán indult felém, és amint megláttam, elfogott a boldogság.

Hónapok teltek el azóta, hogy utoljára láttam; a jótékonysági rendezvényen. Azon az éjszakán, ami mindent megváltoztatott az életemben. Jobb körülmények között is tölthettünk volna együtt időt, de abban a pillanatban senki másra nem tudtam gondolni, csak magamra