Elena

„Ki akarom élvezni veled az időt” – suttogta a fülembe, miközben intenzíven a szemembe nézett.

A tekintetünk egymásba fonódott, nem törődtünk semmi mással. A lábaimat olyan szélesre tártam, amennyire csak tudtam, a befogadás jeleként – bármennyire is akartam, hogy azonnal belém hatoljon, azt is akartam, hogy ne siessen.

Különben sem volt hová rohannunk. Ironikus módon mienk volt a világ össz