Stasia

Amint a mámor elmúlt, végre újra visszanyertem az uralmat a testem felett. A felismerés súlyként nehezedett rám; tettem pár lépést távolabb tőle, próbálva felidézni, mi is történt – illetlen módon ért hozzám, én pedig minden másodpercét élveztem.

Megigazítottam a hajamat és a ruhámat, tudva, milyen ziláltan nézhetek ki.

A tekintetem Lorenzóra vándorolt, láttam, amint elővesz egy szalvétát,