Stasia

Halk kopogás hallatszott az ajtón, mire elváltunk egymástól, és az ajtó felé fordultunk. Mama állt ott, halvány mosollyal az arcán. Nagyon kedves volt tőle, hogy előbb kopogott, ahelyett, hogy csak ránk rontott volna, pedig minden joga meglett volna hozzá, hiszen haragudott rám. Tudtam, hogy neheztel rám, nem is érezhetett volna másképp.

„Bejöhetek?” – kérdezte engedélyt kérve.

Bólintottam,