Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához
Carys felemelte a borospoharat, és egy ideig meredten bámosta, azon tűnődve, hogy félretegye-e a büszkeségét, és bevallja, hogy valójában nem iszik, megadva ezzel Rowannak azt az elégtételt, hogy győztesnek érezhesse magát – aminek az ellenkezője volt igaz.
– Carys? – szólította meg Sloane, élénken figyelve őt. – Várunk rád.
A lány kissé lehajtotta a fejét, majd lehunyta a szemét, és a szájához em