A napok hetekbe folytak át, az élet pedig egy olyan ritmusba rázódott bele, amely egyszerre tűnt ismerősnek és üresnek. Everly szinte gépies precizitással vetette bele magát a napi teendőibe – reggeli kávé, munkahelyi megbeszélések, társasági kötelezettségek –, mindezt olyan mosollyal az arcán, amely sosem ért el a szeméig. Tökélyre fejlesztette a látszatot: úgy tett, mintha minden rendben lenne,