Sterling

Még mindig kissé kábultan a Zel-lel folytatott beszélgetéstől, a konyha felé veszem az irányt. Mindenki épp reggelizik, és kíváncsian – sőt, azt hiszem, némi félelemmel – néznek rám, amikor belépek. Muszáj észnél lennem. Szépen lassan feldolgozok majd mindent, de ha hagyom, hogy megbénítson, az rosszabb lesz, mintha egyáltalán nem éreznék semmit.

Az orromon keresztül veszek egy mély léleg