Alessandro Valeriano

Evés után, a kölyök végtelen fecsegésével a háttérben, utasítom az egyik emberemet, hogy hozzon nekem egy lovat, majd a fiúval az oldalamon kilépek a főépületből.

Abban a pillanatban, ahogy meglátja az állatot, felragyog az arca, és odafut hozzá, hogy megsimogassa.

„Te szállsz fel először?” – kérdezi, felém fordítva a fejét.

Összevonom a szemöldököm, és összefonom a karomat a