Lucia

Szánalmas vagyok. Órák óta a könyvtárba zárkóztam. Tudom, hogy Lazzaro keresett. Az asztal alá bújtam, amikor hallottam a közeledő lépteit – mint egy gyáva idióta –, és nem jöttem elő, amíg biztos nem voltam benne, hogy elment. És most még mindig itt vagyok, azt az átkozott ajtót bámulom, és nincs bátorságom kilépni rajta.

Magyarázatot fog kérni, és meg is érdemli. Talán gyűlölni fog azért,