Lazzaro Ricci

Egy olyan nappali kanapéján ébredek, amit nem ismerek. Úgy néz ki, mint egy kis lakás, szerényen berendezve. Egy majdnem üres alkoholos üveg van a dohányzóasztalon – és a telefonom. Erővel felülök, és megnézem az időt. Majdnem délelőtt tíz óra van.

– Jó reggelt.

Összerezzenek, és majdnem talpra ugrom. Megpördül velem a szoba, ezért a fejemhez kapok.

– Jól vagy? Ülj vissza.

Ismerem ez