– Ő volt az, aki…? – A keze a protézisem alkarjára siklik, én pedig mélyet szippantok a levegőből az orromon keresztül.

– Megtette, amit meg kellett tennie, hogy megmentse az életemet. Még ha ő maga nem is hiszi el, én hálás vagyok neki érte.

Ujjai tovább csúsznak a sima ezüst felületen, és újra elmosolyodik.

– Puha és kifejezetten kellemes tapintású. Nem is olyan rossz.

– Csak azért mondod ezt, m