Benito

Úgy hagyom el a nappalit, hogy forr bennem a düh, amit alig tudok türtőztetni. Az a rohadt szemétláda meg fog halni! Több biztonsági ember mellett is elhaladok a folyosón, ők meg sem mernek szólítani – az ő érdekükben jobb is így. Pillanatnyilag bárki, aki hozzám merne szólni, megkeserülné. Beérek a konyhába, és végre egyedül vagyok. Ököllel az asztallapra csapok, és eleresztek egy káromkod