Sienna szemszöge

Az öklök egyenletes, tompa puffanása a bőrön úgy lüktetett mögöttem, mint valami háttérzene: ritmusos volt és kielégítő. Szinte megnyugtató. Nyugodtan ültem, a tükrömet magam elé tartva fésültem lassan a hajamat, és hagytam, hogy a hangok táplálják a hangulatomat.

Keira minden egyes sikolyától csak simábban siklott a rúzsom az ajkaimon.

A gyűlölködés nem vonta el a figyelmemet. Ha