Kaidan szemszöge

Anyám hangja követ tudott volna hasítani. „Halljátok ti egyáltalán még magatokat?” Az asztalfőnél állt, tenyerét a fényesre csiszolt fára szorította, tekintete pedig élesen és lángolva állapodott meg rajtunk, egyenként.

„Apátok ott fent haldoklik abban a szobában, a jóslat a nyakunkban liheg, a rókák napról napra több embert mészárolnak le, ti pedig ahelyett, hogy vezetőkhöz – le