114

Ryker szemszöge

Egy szemhunyásnyit sem aludtam. Az éjszaka felét fel-alá járkálással töltöttem, a párnámat ütöttem, és az arcomat dörzsöltem, amíg a bőröm sajogni nem kezdett. Szavakba sem tudtam önteni, amit éreztem. Fájdalom, árulás, düh.

A mellkasom feszült, a torkom gombócban volt. Valahányszor eszembe jutott, ahogy Cassidy kimondja Kaidan nevét, szét akartam zúzni valamit.

Reggelre a dühö