Daxen Westlake a napfényes étkező közepén állt, jelenléte olyan mágneses, aranyló energiával töltötte be a szobát, amely mintha visszaszorította volna Elara múltjának árnyékait. Minden ízében úgy festett, mint a mozivászon bálványa, még egy egyszerű, faszénszínű pulóverben is, de az, ahogy a szemei ellágyultak, amikor az ikrekre nézett, tette őt igazán veszélyessé Elara lelki békéjére.

– Hiányozta