– Nem, igazad van. Nem érthetem meg, mert nincsenek gyerekeim – mormogta Linnea remegő hangon, szemében olyan fájdalmas emlékek tükröződtek, amelyektől nem tudott szabadulni. Hirtelen megfordult, és kapkodó mozdulatokkal az ajtó felé sietett.

– Nem, nem, Linnea. Nem úgy értettem. Annyira sajnálom – kérlelte kétségbeesetten Elara, hangja elnehezült a bűntudattól. Megragadta Linnea kezét, nem akarta