Corvin tekintete Emmeline-be fúródott, arcán a düh és a csalódottság keveréke tükröződött, amitől Emmeline arcát elöntötte a szégyen pírja. Emmeline habozás nélkül megragadta Katarina kezét, szorítása határozott és parancsoló volt. „Te engedetlen leány, gyere velem!” – dorgálta meg, és erővel elvonszolta Katarinát a helyszínről.

„Katarina nevében bocsánatot kérek tőled, Safiya” – szúrta közbe Corv