Sela szemszöge.

Másnap reggel hasogató fejfájással ébredtem, és ösztönösen mindkét kezemmel a fejemhez kaptam, a fájdalomtól nyögve. Ahogy ott feküdtem, az ajtó megnyikordult, és Alaric jelent meg gondterhelt arccal, egy tálcát tartva a kezében.

Az arca felderült a látványomtól, és meleg mosollyal köszöntött:

– Jó reggelt, kicsim. – Könnyed léptekkel odament az ágyhoz, és óvatosan letette mellém