Rykker szemszöge.

Egy lusta vasárnap reggelen, pontban kilenc órakor békés szendergésemet hirtelen megszakította a telefonom szüntelen csörgése. Kábultan nyúltam érte, azon tűnődve, vajon ki zavarhat ilyen istentelen órában. Örömemre Belora megmoccant a karjaimban, apró nyávogása pedig némi bájt csempészett az ébredés káoszába.

Óvatosan a párnára fektettem Belorát, gondoskodva a kényelméről, mielő