Az álmosság minden nyoma elszállt, ahogy gyanakodva meredtem rá. Habozott, és az arckifejezéséből egyértelmű volt, hogy nem számított arra, hogy itt kapom rajta.

Érezve, hogy el akar menni mellettem, és ki akar térni a szememben lévő kimondatlan kérdések elől, gyorsan felkeltem a székből, és sietve felé indultam.

– Apa?! – böktem ki véletlenül, ő pedig ráncolta a homlokát, és zavartan nézett rám.