Nyelvem hegyével végigsimítottam a belső combján, nyalogatva puha, selymes bőrét. Lehunyta a szemét, feje hátrabicsaklott a párnán.

– Ah... Ó... – kezdett nyögni.

– Ó, kicsim, még el sem kezdtem. Mondd, hogy akarsz engem. – Bár már tudtam a választ, azért megkérdeztem.

– I-Igen! Ó, igen, akarlak, férjecském. Szükségem van rád! – zihálta.

Elmosolyodtam kétségbeesett válaszán. Ő teljesen az enyém vo