Amint hátat fordítok, kopogást hallok az ajtón. Kinyitom, és anélkül, hogy ránéznék az illetőre, elkiáltom magam:

– Mit akarsz?

– Én vagyok az – mondja Jace, megadón felemelve a kezét.

Az arcomba temetem a kezem, és egy sóhajtás hagyja el a számat.

– Bocsánat, azt hittem, te vagy…

– Drake? – kérdezi, ahogy belép a szobába, és bezárja maga mögött az ajtót.

– Néha annyira fel tud dühíteni – suttogom