Elowen szemszöge

Alig aludtam egy órát, amikor hirtelen lépteket hallottam a szobámban.

A nadrágzsebembe nyúltam, és elővettem a zsebkést, amit korábban tettem oda.

Bárki is volt az, készen álltam a támadásra.

Hirtelen felgyulladt a villany, és megkönnyebbülten sóhajtottam fel. Látva, hogy a nagymamám az, visszatettem a kést a zsebembe.

– Ébredj, édesem, el kell mennünk innen! – A nagymamám hangja