2. KÖNYV: 14. FEJEZET

Rhea szemszöge

abban a pillanatban, ahogy beléptem a reggelizőterembe, és a tekintetem Romanre tévedt, földbe gyökerezett a lábam. Pontosan ugyanolyan jel volt a nyakán, mint az enyémen, és csak azért láthattam, mert félmeztelen volt.

Nemcsak a jel miatt dermedtem le, hanem a teste látványától is. Ráadásul szemtelenül méregettem.

Otthon, a falkánkban férfi harcosokkal edzette