2. KÖNYV: 62. FEJEZET

Rhea szemszöge

Miután elmeséltem Viktor alfának mindent, ami történt, egy szót sem szólt. Ott ült, lehajtott fejjel. Vártam az ítéletet, a gyilkos pillantást, vagy bármilyen szörnyű reakciót, aminek következnie kellett volna, de semmi sem jött.

– Kérlek, mondj valamit!

Könyörögtem. Nem bírtam ezt a síri csendet. Ha Elena lúna itt lett volna, neki biztos lett volna mondanivaló