Eliasnak heves természete volt, és nem kímélte Aureliát. Szavai egyenesek, és néha rendkívül fájdalmasak voltak.

Miután végighallgatta, Aurelia arca eltorzult a dühtől. Az ajka remegett, és úgy meredt Eliasra, mintha ízekre akarná szedni. Dühe ellenére megszólalni sem tudott, nem tudta, mit vágjon vissza.

Ebben a pillanatban Beckett, aki addig csak figyelte az eseményeket, a tőle megszokott elegán