A vacsora hosszan elhúzódott, főként azért, mert Lei és Kell lassan ettek. Egy darabig falatoztak, aztán játszani kezdtek, képtelenek voltak megülni a helyükön a felnőttek intései ellenére sem. A jó hír viszont az volt, hogy bár Lei és Kell szerettek izegni-mozogni evés közben, mindketten jóevők voltak. Megettek mindent, amit eléjük tettek, és válogatás nélkül üresre takarították a tányérjukat. Ha