Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához

A kórtermet éles, vakító fény árasztotta el. Beatrice haja zilált volt, mintha teljesen elment volna az esze.

Vérben forgó szemei dühvel égtek, ahogy Arthurnak rontott, kezei mint a héja karmai mardosták a férfi arcát. Könyörtelenül átkozta őt, hangja rekedt volt és gyűlölettel teli.

– Arthur, te szívtelen gazember! Ma magammal rántalak a mélybe! – sikoltotta, szavait átitatta a kétségbeesés és a