A hangja lágyan elhalt a konyha csendjében, válasz nélkül, mint egy óceánba süllyedő kavics, amely nem hagy hullámokat.

Laurel egy pillanatra megtorpant, kétség villant át az agyán. „Adeline nem hallott meg?” – gondolta.

Szemöldöke kissé összerándult, majd újra szólt, ezúttal a hangjában szeretet és sürgetés vegyült. „Adeline!”

De az egyetlen válasz az edényben lassan rotyogó zabkása hangja volt.