Még nagyjából tizenöt percet beszélgetünk Delphine-nel és Jamesonnal, mielőtt elbúcsúzunk tőlük.

Ahogy elhagyjuk a gyengélkedőt, meglátjuk az orvost.

„Luna! Annyira örülök, hogy látom! Gondolom, már jobban érzi magát” – kérdezi vidáman.

„Igen, uram. Már sokkal inkább önmagam vagyok. Köszönöm a kérdését” – válaszolom hálásan. – „És amúgy épp most voltunk látogatóban Jamesonnál. Segítettem neki,