Esme szemszöge

Ahogy visszasétálok a meditációs szobába, érzem, hogy egy kis viharfelhő készülődik a fejemben. Jogosnak érzem a haragomat. Bár időre van szükségem, hogy feldolgozzam ezt a sok új információt, úgy tűnik, még csak a töredékét hallottam annak, amit tudni kellene. Tudom, hogy meg kell őriznem a hidegvéremet, és mindenkit végig kell hallgatnom. Ha kijövök a sodromból, azzal senkinek sem