Egy darabig még ülünk és beszélgetünk egy kicsit a társainkról, amíg ki nem ürülnek a turmixos poharak, és félre nem tesszük őket.

– Rendben, hölgyeim. Szeretnék megbeszélni veletek néhány dolgot, de a szavatokat kell adnotok, hogy ez köztünk marad – mondom ünnepélyesen.

– Hát persze, Esme. Tudod, hogy bármit rám bízhatsz – rázza meg a fejét Delphine, nem értve, miért is kérdőjelezném meg a hűségé