[Cienna]

Késő délelőtt volt, mire felébredtem. A nap már fényesen sütött be a házikóba. Kényelmesen fészkeltem Alaric karja alatt, a lábaink lustán összegabalyodtak a vékony lepedő alatt. Kiszabadítottam magam a szorításából, az ágy széle felé húzódtam, és lassan kimásztam.

– Hová mész? Gyere vissza az ágyba – mondta Alaric lustán.

– Már késő délelőtt van. Ébresztő, ragyog a nap! – kiáltottam, és