Hideg kezek kulcsolódtak Nagyiéra, és a rettegés beköltözött az ereibe, égetve a csontjait.

„Te nem az én Petrám vagy” – sziszegte a fájdalmon keresztül.

„Nem is vagyok idegen” – egy különös mosoly futott át Petra arcán. „Ha nincs a te csodálatos lopásod, nem lett volna ez a test, amibe visszatérhetek. Szóval talán hálásnak kellene lennem.” Hangja rekedtes volt, ahogy Nagyit szoros ölelésbe vonta,