Tizenkettedik fejezet: Gyönyörű

Adriano

Mielőtt bármit mondhattam volna, Domenico már utána is eredt, és nem kételkedtem benne, hogy elkapja, de ott volt még a hátrahagyott mocsok kérdése.

– Hívd az embereinket, hogy azonnal takarítsák el ezt! – szóltam Gregorióhoz.

– Már intézem, főnök – felelte.

Vesperhez fordultam, végigmértem tetőtől talpig, újra ellenőrizve, nincs-e rajta sérülés.

– Biztos,