Gianna

„Nem vagy halott.”

Kimondtam az egyetlen dolgot, ami abban a pillanatban eszembe jutott, bármilyen ostobán nyilvánvaló is volt. A hangom jeges volt, a tekintetem pedig rideg, de Domenico arcán csak egy enyhe ráncolódás látszott. Megerőltettem magam, hogy ne sírjam el magam, ahogy az ujjai végigsimítottak az állkapcsomon, és a fejét oldalra billentve lassan lehúzta a kapucnit az arcomról.

Úg