Gianna

– Én vagyok az, Gianna. Én vagyok… Domenico barátnője voltam, emlékszel? – könyörögtem, imádkozva, hogy felismerjen.

– Az a szép ruha volt rajtam, és te adtad nekem azt a gyönyörű tiarát, hogy illjen hozzá.

Észre sem vettem, hogy sírok, amíg az egyik könnycseppem rá nem hullott a kézfejemre. Meg sem próbáltam letörölni őket, miközben ő abbahagyta a viaskodást, és esélyt adott, hogy kioldozz